Mintha az elmúlt években kissé felborzolódtak volna a kedélyek a hazai dokumentumfilmes kvázi-piacon, pályázatok, televíziós csatornák, alkotók és szakmai szervezetek között. Ezalatt egy picit lemaradtunk a nemzetközi terepen.
Feketéknek szóló televízióadás indult Brazíliában, ahol a lakosság mintegy 40 százaléka fekete bőrű. A "fekete tévé" ötlete sokakból bírálatokat váltott ki, mivel úgy vélik, egy ilyen műsorszolgáltatás az elkülönítést segíti elő és a feketék önszegregációjához vezet.
Mi leszel, ha nagy leszel, gyermekem? Hát, mondjuk, politikus, vagy inkább tévésztár; nem is tudom, talán egyszerre mindkettő? Miért ne lehetne. A világ változik. A mai kis Balázsok már nem tűzoltásról, katonáskodásról és juhászkodásról álmodoznak.
Ma már nincs olyan komolyabb televíziós csatorna, amely ne hirdetné magát az ARCával. Nem a műsor a lényeg, hanem az arc. Legyen az a snájdig Pálffy, a szexis Claudia, az okos Jakupcsek, az igéző Görög Zita, az anyagésa Soma, vagy az olyan mega-giga sztárok, mint Tilla, Fábry és Friderikusz. Amolyan emblémái lettek a csatornának, a brand részei, hacsak nem ők maguk a brand.
Sajnálattal közlöm, kedves olvasó, hogy a politika a vécén is utolér. Keleti szomszédunknál, Ukrajnában már kapható a Putyin, Lukasenko, Tony Blair, Condi Rice és többiek arcképével díszített toalettpapír. A tavaly ősszel piacra dobott kétrétegű eü-papír egyelőre gyenge nedvszívó képességű, de olcsó, kínai gyártmány.